Angyalföld története 2.
1. Honfoglalástól a tatárjárásig
2. A tatárjárástól a mohácsi vészig
Budapest, Tahi utca 60.
Angyalföld területéről a honfoglalás idejéből nem ismerünk pontos adatokat, de Anonymus krónikája megemlíti, hogy Árpád, mielőtt Budavárában (Aquincum területén) tábort ütött volna, Rákos mezején táborozott le, itt megpihenve, Megyernél kelt át a Dunán.
Anonymus feljegyzése, hogy Árpád a Rákosmezőn megpihent és Megyernél átkelt a Dunán, Angyalföld története szempontjából igen fontos tény. Rákosmezeje ugyanis nem a mostani Rákos síkján keresendő, hanen itt Angyalföld területén. Salamon Ferenc már előbb, többször idézett művében ezt kétszer is állítja és pedig a II. kötet 582. oldalán, mikor Oláh Miklós Pestről írt sorait idézi: „Mindenfelől (t. i. Pest körül) széles mező terül el körülötte, melynek északi részét Rákos mezejének nevezik44; és a 612. oldalon, amikor így ír: „Legkevesebb részletet tudunk Pest határának egyik legtöbbet említett részéről, a Rákos mezejéről. — A táborozó gyűlések azt hiszem, csak a Rákospatak mentén lehettek jó helyen. Oláh Miklós/5 ki az égi tájakban nem téved nagyot, azt mondja, a pesti mezőnek éjszaki részét alkotja: a Rákos mezeje. Ennélfogva a Rákos torkolata felé lehetett az, ahol megvolt nemcsak a Duna közelségének előnye is, hanem a jenői rév Budával tette könnyűvé az érintkezést".
Hogy Angyalföldön volt a hajdani Rákosmező, azt Mikoviny 1737. évben kiadott térképe is bizonyítja. Ez a térkép a Rákosárok felett, a mai Margitszigettel szemben, a Váci-úttól jelzi a „Campi Rákos"-t. Ezekután állíthatjuk, mint valóságot, hogy a honfoglaló magyarok, Oláh Miklós, II. Ulászló udvarában apród, majd pap lett. II. Lajosnak, később Szathmáry püspöknek, végül Mária királynénak titkára. A mohácsi vész után Flandriában élt majd tíz évig, ahol Botterdami Erasmussal is érintkezett. Hazatérése után gyorsan emelkedett. Előbb királyi kancellár, majd zágrábi, 1548-ban egri püspök, 1553-ban esztergomi érsekprímás, 1562-ben királyi helytartó. Naplójegyzetei, levelezései, Hungária című földrajzi leírása, valamint krónikája, az 1464-1558. időknek legbecsesebb történeti kútfője. így a Rákosmezőre vonatkozó feljegyzését teljes igazságnak tekinthetjük.
mielőtt Árpáddal az élen Attila városát elfoglalták volna, Angyalföldön táborozva, megpihentek.
Angyalföld az első Árpád-házi királyok alatt, királyi birtok volt. Erről közvetlen feljegyzések ugyan hiányoznak, de a későbbi ajándékozásokból erre biztosan következtethetünk. Szent István Angyalföld egy részét az esztergomi érseknek adományozta, amit IV. Béla egyéb birtokok adományozása fejében visszaváltott, hogy azokkal a „Boldogasszony” szigetén lévő apácákat megajándékozhassa.
Királyi birtokvolta mellett bizonyít II. Géza (1141-1161) adománya is, melyet Szent Péter apostolról nevezett prépostságnak és káptalannak juttatott. Ezt a rendet Szent István alapította 1022-ben, Keán bolgár fejedelem legyőzetésének emlékére. „1148-ban II. Géza a prépostságnak a pesti (szintén a budai oldalon) és kerepesi (mert ezidőben Pestet nagy árok, telve Duna-vízzel vette körül) vásár-pénzt és kikötői vámot ajándékozta, minden hajó után, mely a Dunán fel, vagy le, bort, sót, vagy más kereskedelmi cikket szállított, a tanyai halászattal a megyeri révtől a királyi - Csepel nevezetű - nagy szigetig, megerősítvén ama 360 penza évenkénti adományt is, melyet I. László király kincstárából rendelt.
II. Endre (1205—1235) adománya már határozottabban tesz említést Angyalföld egyrészéről. „1225-ben II. András két, Jenőn lakó szolgagyőri várjobbágynak szállást adományozva"11 Rupp Jakab Buda-Pest és környékének helyrajzi történetéhez mellékelt térképen Jenő helység a mai körvasút, és a Beszkárt újpesti kocsiszínje közötti területen, a Váci-úttól keletre feküdt. Ezek szerint a XIII. század elején Angyalföld eme része már lakóhelyül szolgált.
„Jenő, vagy Gyenes annyi, mint a „láb vége", valamint a lába, alvége." Ebből arra következtethetünk, hogy: „A mai Margitszigetet az első időkben Nyulak szigetének nevezték, mert a szigeten a nyulak szaporítására királyi vadaskertet létesítettek. Urak szigetének nevezték el később, amikor az uralkodók és főemberek, külföldi példára, palotákat emeltek a szigeten és azt gyakran felkeresték. A szigeten épült Boldogasszony-apácák monostoráról lassan Boldogasszony szigetének, majd IV. Béla királyunk leányáról Margitszigetnek nevezték el.
Jenő Pestnek a végén volt, amelynek lakói révészek voltak. Jenő (Jenew) igen közel feküdt a népvándorlás korabeli dunai átkeléshez, a megyeri révhez, ahonnan Anonymus szerint: Árpád átkelt Attila városának elfoglalására. Jenő lakosságáról csak későbbi idők feljegyzéseiben találunk adatokat.
A honfoglalástól a tatárjárásig terjedő időből, mint láttuk, nem sokat jegyeztek fel történetkutatóink Angyalföld történetéből. A tatárjárástól a török hódoltságig, a szerzetesrendek fennmaradt különböző irataiban, már több. feljegyzést találunk.
Közismert történeti tény, hogy 1241 tavaszán, az országot három irányból támadó tatárok, IV, Béla királyunk seregét a Muhi-pusztán megverték. A király maga is, - kevésszámú, megmaradt seregével, - alig tudott megmenekülni. A menekülők Buda felé tartottak. A tatárok elől, az ország különböző részeiből menekülők közül, mintegy 60 ezren Pesten gyűltek össze. Vgolvn, a harcias kalocsai érsek is Pestre menekült seregével. Mikor a mongolok Pesthez közeledtek (1241. március 17-én), a király parancsa ellenére, Ugoin érsek nehéz vasfegyverzetű katonáival a tatárok ellen indult. A tatárok a nehéz fegyverzetű csapatot a Pest feletti mocsaras, süppedékes vidékre csalták, ahol a megrekedt csapatot megtámadták és megsemmisítették. Ugoin maga csak néhány emberével tudott megmenekülni. Az érsek a királyt okolta vereségéért, mert segítségére csapatokat kellő időben nem küldött.
„A király ezen mulasztása pedig onnan származott, hogy az érsek messzebb távozott volt üldözés közben a tábortól, hogysem a segítség elég korán érkezhet vala meg. Ebből hihető, hogy az üldözők veszedelmének helye nem az a mocsár-zóna volt, amely a városligeti tó és körönd felé vonult el, hanem a Rákospatak mentén vesztek el szebb halálra érdemes vitézek a parancsnok fegyelmezetlensége és erélytelensége miatt. Minthogy a két napi csatározás alatt a mongol kémlő sereg főereje Gödöllő tájáról Vácznak vonult fel, hihető, hogy Pestnek nem déli és keleti, hanem északi táján volt az a végzetes mocsár, Újpest és Palota felé.“
Az Ugoin csapatát megsemmisítő mongol csapat a Vác felé vezető úton folytatta előnyomulását, hogy beérje az ugyanoda igyekvő nagyobb mongol sereget. így feltehető, különösen ha figyelembe vesszük a rendező pályaudvar mögötti Koponyahegyen talált rengeteg emberi csontot, hogy a Pest környéki első magyar-mongol ütközet Angyalföldön zajlott le, mert csak így kerülhetett a csapat a Vác felé vezető útra. Mocsár, ingovány pedig volt Angyalföldön bőven, épp iien a Rákos-patak mentén. Pestet magát a tatárok csak 1241. áprilisában, Budát pedig a tél folyamán foglalták el, illetve pusztították el, amikor a Duna jegét használták átkelésre.
A tatárdúlás mintegy másfél évig tartott. Az ország megvédelmezéséhez gyenge IV. Béla, a tatárok elvonulása után, hozzálátott az elpusztított ország újraszervezéséhez. Elsőként a megmaradt szerencsétlen lakosságot gyűjtötte össze, rejtekhelyeikről előhívta, részükre külországokból gabonát és állatokat hozatott. Majd a közbiztonságot állította helyre, Az elpusztult lakosságot telepítésekkel igyekezett pótolni, majd az ország megerősítésére törekedett. A haza védelmére hadsereget szervezett s hogy a tatárok támadásához hasonló veszély meg ne ismétlődhessék, várakat építtetett. A Duna vonalát, amely védelemre alkalmasnak mutatkozott, kiépítette. A püspöki, ispáni székhelyeket megerősítette, Pest megmaradt lakosságát a Duna jobboldalára, a Pesti-újhegyre, az általa létesített Pestújvárba, melyet később Budának neveztek el, költöztette. Példájával híveit várépítésre serkentette. Ebből a célból birtokokat is adományozott, de kikötötte, hogy a várak védelmére fegyveres erőt is kell fenntartani. Adományaival a Nyulak-szigetet valóságos kolostorteleppé fejlesztette. 1245. és 1249. évi kegyelmi leveleiből következtethetjük, hogy elsőnek a premontrei szerzetes kanonokok, Szent Mihály Arkangyalról nevezett rendjét telepítette a Nyulak szigetére, mely rendet II. István király 1130-ban
hívott be az országba. Ugyancsak IV. Béla alapította a Nyulak szigetén a Boldogasszony apácáknak, a Boldogságos Szűzről nevezett kolostorát (egyideig ezért a szigetet Boldogasszony szigetének is nevezték), melyben leányát, Margitot, ki a Veszprémi Szüzek zárdájából idekerült, apácává felavatták. A szigetre telepített szerzetesrendeknek birtokokat is adományozott a pesti oldalon s ezen birtokadományozásokból, melyeket utódai nem is egyszer megerősítettek, ismerhetjük meg Angyalföld történetét.
Az említett két szerzetesrendnek adományozott birtokok közül Angyalföldön a következők váltak ismertté: Új-Bécs (Vibecz, Wybeeh, Uj-Beeh, Beczwara), Jenő (Je-new), Új-Jenő Vugyei, Kis- vagy Üj-Jenő), Jenői-sziget, Fürdősziget, Vizafogó (Husonum, Hasenfang, Hasenwurf), Agaras-tó (Agarostho, Agartho), valamint a Rákosmező (Campi Bakos), ahol az országgyűléseket tartották.
A fentiek megvilágítására Pest város történetére is ki kell térnünk. „A városi határ az első századokban, úgylátszik messzebbre terjedt, mint jelenleg, mert északra a régi Jenő falut és a mai Káposztásmegyer pusztát: keletre pedig Palotát foglalta magában és Csömör és Czinkotáig terjedt, mely birtok az idők mostohasága folyamán elszakadván, részben IV. Béla, a második honalapító által visszaadatván, részben azokban a nyulakszigetbeli apáczáknak és az ottani szentmihályi prépostságnak adományoztatott.“
Mint látjuk, Pest kiterjedése nagyobb volt a tatár-dúlás előtt, mint a jelenben. Nagyon természetes, hogy a birtokjog nem lévén tökéletesen rendezve, a tulajdonjogot többször meg kellett erősíteni. Ezt látjuk a tatárpusztítás után is. IV. Béla 1244-ben Pestnek régebbi szabadalmait megújítja bullájában a következőkkel: „Item omnia, que post reeessum Thartharorum eis con-tulims, poseint sine contradictione qualibet possidere". (Mindazt, amit a tatárok elvonulása óta adtunk nekik, ellenmondás nélkül bírják.) Majd azt mondja: „... quam eis de novo contulimus, quam alias, quas prius habuerant, dividant in communi, habita contemplatione facultatum eujuslibet, quantum possiut facéré araturam, ne terrae supradictae ineultae maneant et inneo). „melyet most adományoztunk nekik, valamint más, korábban bírt földjeiket osszák ki egymás közt, kinek-kinek megművelési tehetsége arányában, nehogy ezek a földek művelés nélkül és hiába heverjenek“. a
„E birtokhoz tartozott Jenő, a pesti sziget és Kis- vagy Új-Jenő, a Rákos-patak és a régi Transacincum mellett, továbbá a városhoz közelebb Új-Bécs nevű területet. Ezekért az Angyalföldön fekvő területekért, illetve birtoklásukért Pest városa és a Nyulak-szigetén levő szerzetes-rendek között a múltban nagy és sok harc dúlt. Ezekből a harcokból, perekből megállapítható, hogy Angyalföld területe nem is volt oly sivár, elhagyatott pusztaság, mint azt sokan gondolták és állították. A területek hovatartozandóságának kérdését a sok adományozás és az adományozások újabb és újabb megerősítése, mind zavarosabbá tették.
1245-ben IV. Béla a premontrei szerzetes kanonokok, Szent Mihály Arkangyalról nevezett prépostságának ... „Új-Jenőn udvarházat szántóföldekkel, erdővel és kaszálóval: ...a Rákospataknál 2 malmot szántóföldekkel adományozott.
Rupp Jakab említett művéhez mellékelt térképen Új-Jenő a Rákospatak fölött a Váci-úttal való kereszteződése táján feküdt, ahol ma az úgynevezett Tripolisz (Palotai-úti kislakásos telep) van. Hogy ezen a környéken település volt, bizonyítja az, hogy ezen a területen, melyet 1910-11. években vízszinteztek, különféle eszközöket, fegyvereket, emberi csontokat tártak fel, amiket a környék lakói és az itt dolgozó munkások hordtak szét. A környező területen még nem régen álltak olyan épületek, amelyek ha talán nem ezen kornak a maradványai, de bizonyos, hogy építkezésükhöz római korból maradt dachsteini mészkövet használtak fel. Ezeket Tarnay és Fabricky kastélyoknak nevezték. Az első Tripolisz felett, a második a Rozsnyai-és Röppentyű-utca sarkán állt. Egy említett régi malom sokszor átépített épülete, melyet az 1890-es években asztalosműhelynek használtak, a Váci út 109. sz. ház mögött, a Rákospatak szabályozása előtti medre mellett feküdt és Ördögmalomnak, Császármalomnak nevezték.
A premontrei kanonokrend új-jenői tulajdonait nem sokáig birtokolhatta háborítatlanul, mert az Opor-nemzetségbeli Aba, halálos büntetéssel sújtott fiának, György Bálintnak új-jenői (vugyei) udvarházára, földjeire, erdeire és kaszálóira igényt tartott. A pert elvesztette, mert IV. Béla 1253-ban kiadott ítélete a rendnek ítélte a birtokot,Új-Jenő-től északra, a lipótvárosi körvasút (Váci-út feletti) hídjától a Beszkárt kocsiszínje közötti területen feküdt Rupp térképe szerint Jenő, amely az esztergomi érseké volt valószínűleg Új-Jenővel egyetemben. IV. Béla Benedek érseknek (1254-1261) jenői birtokaiért Hont megyében adott birtokot s Jenőt a nyulakszigeti Szent Domonkos-rendi apácáknak adományozta,
Jenő birtoklása a nyulakszigeti apácáknak nagy hasznot biztosított, mert ugyanakkor a jenői-rév is birtokukba jutott, amely rév Jenő és a Felső-Hévvizek (A mai Császárfürdő környéke) között bonyolította le a dunai átkelést. Feltehető, hogy a jenői-rév már a tatárjárás előtt is létezett, de a Nyulakszigetének benépesedése előtt nem volt oly élénk az átkelés, mint a pesti-réven.
Jenő lakosai révészek és hajósok voltak, kik hajósszolgálatra voltak kötelezve a királynak föl Esztergomig s le Csepel-szigetig. Jenő lakossága még a XIII. században német volt, melyet az életerősebb Pest, valamint közvetlen függése a szomszéd földesúrtól nem engedett nagyranőni.
. IV. Béla az apácáknak 1225-ben a Nyulak-szigetén monostort is építtetett s birtokaikat állandóan növelte. így: „Uj-Bechet, hajdan a Bechi-család birtokát, IV. Béla az ottlevő palotával 1268-ban az apácáknak adta“.
Új-Bécs lakói halászatból tengették életüket.
Új-Bécs Rupp Jakab térképe szerint a jelenlegi Váci-út és Dráva-utca kereszteződése táján feküdt.
A Nyulak-szigeti premontrei kanonokrendet és apácákat későbbi királyaink is kedvelték, birtokállományaikat ajándékozásokkal növelték s elődeik ajándékát megerősítéseikkel biztosították. így V. István 1270-ben Jenőt az apácáknak adja, illetve IV. Béla adományait megerősíti. IV. László 1272-ben a premontrei kanonokrendnek IV. Béla által nekik adományozott Új-Jenőt és az apácáknak jenői birtokukat 1274-ben megerősíti.
Angyalföld különböző régi helységei Rupp Jakab térképe szerint.
Az ajándékozott birtokok tulajdonjoga nem volt minden kétséget kizáró. Telekkönyv hiányában nem volt pontosan megállapítható, hogy egy-egy ajándékozás mekkora területre vonatkozott. Bizonyos, hogy a szomszédos birtokosok terjeszkedési vágyainak volt a következménye a birtokjognak újból és újból való megállapításának, megerősítésének szüksége. Ha így sem volt lehetséges a birtokjog tisztázása, perre vitték az ügyet.
1280-ban az apácák és bizonyos Ock gróf között Jenő birtoklásáért nézeteltérés támadt. Az apácák jenői birtokaikat csak úgy tudták megtartani, hogy a Baranya-megyei Személyi birtokjogukról lemondtak.
Az apácák Új-Béccsel is ugyanígy jártak. Az ajándékozások itt sem eléggé világosak, mert többen is részesültek benne. Így IV, László Új-Bécset valószínűleg Pest városának is odaajándékozta s így perre került a sor, melyet 1281-ben egyezséggel tisztáztak: „Péter tárnok bíráskodott a fennforgó határvillongási ügyben, képviselvén az apácákat: Péter, a pesti polgárságot: Farkas. A helyszínén tett szemle és vizsgálat után a határok következőleg szabályoztattak: és hogy a felek közt történt illyetén elrendezés erős és örökké sértetlen maradjon, mindkét félnek jelen kérelmére ugyanazon feleknek kiadtuk ezen, pecsétünk erejével érvényesített oklevelet. A mondott újbécsi határaink menetele, mint a budai káptalan irományaiban láttuk, a következő rendben ismerhetők meg: az első határ kezdődik a Duna mellett a nagy csatorna felett, melly körülfutja Pest városát, Jenő oldaláról Vernéi gróf palotája felett, melynek kezdetén két határdomb van s elmegy a csatorna felett az útig, mely Váci a vezet s átszeli magát az utat, mely körül két nagy határdomb van: ismét fut keletnek a halomra, mely körül szintén két határdomb van, hol egykoron a pogányok sírjai is voltak, miktől kissé lefelé tartván, a szántóföld végén két határ áll: ismét hasonlóan keleti tájnak megy szántóföldek között, miktől a rét felé fordul, hol két határ van, honnét a homokos halomra emelkedik, melyen áthatolván, maga a halom alatt van két határ, honnét kettős úthoz jutni kelet felé, melynek egyike a Nyíre, másik a Pasdeoha (mai Rákospalota) vezet, mik közül van két határ s azon úton átmegy keletnek azon útig, melly Annya-Nyiresbe vezet, a keresztesek határáig, ott háromszögletes határ van, mellyek egyike a szent király keresztesei, másik a pesti vendégeké, harmadik pedig a jenői lakosoké és itt végződik". Igen egyszerű. Az akkoriak valószínűleg örökké tartó, pontos kiértékelésnek tartották a határmegállapítást, de ma nekünk érthetetlen. Ezért mondja a mű szerzője is, hogy „Terjedelmesb szövegét ez oklevélnek azért iktattam ide, mert tájékozásul szolgálván fővárosunk környékére, ennek segítségével képet teremthetünk magunknak Pestnek ez időszerinti vidékéről: és tekintve arra, hogy az apácáknak adományozott Jenő névvel bírt, hogy a most idézett oklevél nagy csatornát emleget s ennek partjára helyezi Jenőt, ugyanezt, a mostani téglaházak helyén, ott, hol jelenleg Angyalföldnek nevezett tér terül szét, szemközt Margit szigetével, kell keresnünk: míg Pest, a jenői résznél elágazó Duna által kis szigetbe szoríttatva, körülfalazott kis városka alakjában eszményesíthető". Az 1821-i tárnoki bíráskodáshoz fűzött magyarázat megállapítja, hogy Új-Bécs és Jenő Angyalföld területén foglaltak helyet. Salamon Ferenc hozzáfűzi még, hogy „...ez a helység (t. i. Új-Bécs) délre és északra feküdt Pesten, feljül a Dunába torkollott nagy ároktól (Rákosárok), mely egész Pest várost körül veszi, úgy hogy fölül Jenő faluval, alulról Pest várossal volt határos".
Az apácáknak tulajdonaikat állandóan harccal kellett biztosítaniok. így 1285-ben Ladomér érsek a jenői révvámot, melyet az itt közlekedő hajósoktól szedtek, ismételten az apácáknak ítéli. Az ítélő személye egyben igazolja előző megállapításunkat, hogy Angyalföld az esztergomi érsek tulajdona volt, mert csak így dönthetett a jenői rév odaítélésében.
Ezután mintegy 50 évig szünet állott be a tulajdon-jogi harcokban. Ezen idő alatt, ha elfogadjuk Salamon Ferenc megállapítását Oláh Miklós nyomán, hogy Rákosmezeje Angyalföld területén volt, akkor biztos az is, hogy a híres rákosi országgyűlések is ezen a területen zajlottak le.
Az első rákosi országgyűlés, melyről tudomásunk van, 1286-ban, IV. László idejében volt. „Már három év múlva t. i. 1289-ikben a gyűlés itt ismételtetett és nemsokára reá 1299-ben a Pesten tartott országgyűlések említtetnek, melyek, ha csak oly nagy sokasággal és az arra szükséges termek valószínű hiánya miatt, szabad ég alatt tartattak alkalmasint a Rákosnak közelsége miatt Pesten tartottaknak íratnak, bár helyesebben ezek alatt rákosiakat kell értenünk.“
1298-ban III. Endre az országgyűlést Rákosra hívta össze, ahol a bárókat erőszakosságuk miatt kizárták a gyűlésből s törvénybe iktatták (1298: XXXVI. t. c.), hogy ezután minden évben a főpapok, főurak és nemesek Szent György napján tartoznak tanácskozáson összegyűlni „Rákoson a Duna mellett“. A rákosi országgyűléseken eleinte a legközelebb lakó kunok jelentek meg, hiszen a királyok tőlük remélték a támogatást, A gyűlésekre lassan mind nagyobb és nagyobb számmal jelentek meg s ezért a gyűléseket csak a szabad ég alatt tarthatták, mert Pesten nem volt oly nagy terem, amely befogadhatta volna a sokaságot. Egykori krónikások szerint néha 80 ezer ember is megjelent egy-egy gyűlésen. Ennyi embert csakugyan nem lehetett Pest városában elhelyezni, ezeknek szabad tér kellett, ahol sátraikat felállíthatták, lovaik legelőt és vizet találtak. Erre legalkalmasabb a Pesttől északra fekvő síkság volt, mert keletre, délre a közlekedő útvonalak lassan be-beépültek és a közlekedés amúgy is zavarta volna a gyűléseket.
A főnemesség különben is Budán tanácskozott az országgyűlés előtt, mely tanácskozások nem egyszer soká tartottak. A köznemesség ezért néhányszor a Dunán is átkelt. Ez az átkelés nem Pest városánál, sem attól délre, hanem attól csakis északra történhetett, ahol a jenői- és megyeri révek önként kínálták a könnyű átkelés lehetőségét és az átkelés meglepetésszerű is lehetett, mert a szigetek fái miatt nem lehetett a terepet Budáról áttekinteni.
II. Vencel cseh király 1303-ban ugyancsak Rákoson (így valószínű, Angyalföld területén) időzött seregével, mikor fiát a koronával és koronázási jelvényekkel együtt magával vitte.
1307-ben és 1310-ben is Rákoson tartották az országgyűléseket. Az 1310-i országgyűlésen, a rákosi síkon, ünnepelték Róbert Károly királlyá kiáltásának ünnepét s csak azután indultak el Székesfehérvárra, hogy Szent István koronájával megkoronázhassák, mert előzőleg más koronával már megkoronázták, de a nép csak attól kezdve tekintette királynak, miután Szent István koronájával illették fejét. 1938-ban a Közmunkák Tanácsa, mintha ezt akarta volna elismerni, s az Angyalföldön végighúzódó Hungária-körútat Róbert Károly körútnak nevezte el.
Róbert Károly maga is beavatkozott Angyalföld ügyeibe. „A budai halászok a sziget partjai körül, különösen a jenői rév körül a vizatanyának (Hausenwart) nevezett tájon ütvén tanyát, itt vetették ki hálójukat s az apácák tulajdonjogának sérelmével halászgattak. Ettől azután Róbert Károly 1335. évi királyi rendelete által eltiltattak, a dunai halászat joga itt a Margit-szigeti apácákat illetvén.
Az apácákat nemcsak a halászok háborgatták, hanem jenői révvámukra, illetve annak jövedelmére a budai prépost, illetve káptalan is jogot formált s mint azt a kolostor főnöknő panaszolta, a Felső-Hév vizek és Jenő közötti Dunát Budaváros elfoglalta, az átkelést malmok kikötésére szolgáló cölöpök leverésével akadályozta. 1375-ben végre egyezséget kötnek, mely szerint a rév kétharmad részben a margitszigeti apácákat, egyharmad részben a budai káptalant illeti meg.
1382-ben Új-Bécset, melyre Pest városa formált ismét jogot, Miklós országbíró az apácáknak ítéli oda. 1385-ben Miklós gróf újólag az apácáknak ítéli Új-Bécset.
1399-ben Bubek Demeter nádor ítéletet hoz a premontrei kanonokrend érdekében, hogy II. András és IV. Béla által adományozott jenői három telket és az ott lévő Mindenszentek egyházát visszakapják. Jenőn tehát a lakosság elég nagy számmal élhetett a XIV. században, hogy már temploma is volt.
1406-ban a pestiek - az új-bécsi jobbágyok biztatására - Jenő és Pest közötti határjelölő árkokat megsemmisítik. Ezért Szécheni Frank országbíró határjárást rendel Pest és Jenő között. Minden hiába. A pestiek terjeszkedni akarnak s ezért 1416-ban Jenő egy részét elfoglalják. Az apácák panaszukat a nádor elé viszik.
A dunai révészek sem nyugszanak. „így 1425-ben Zsigmond király a dunai révészeknek meghagyja, hogy az apácák hajósainak, a Jenő falva melletti, felhévizekkel szemben fekvő és az apácáknak visszaadott kikötőben, semmi akadályt ne gördítsenek/
A pesti polgárok továbbra is minden rendelkezésnek ellenszegülnek. 1437-ben a Duna befagyott és csak Jenőnél volt lehetséges az átkelés. A pestiek nem voltak hajlandók a révvámot megfizetni, ezért Zsigmond király parancslevelet adott ki a jenői révjogról.
1438-ban Pest és Pilis megye Szentfalván tartott ülésén, melyen a nádor elnökölt, a margitszigeti apácák képviselője a pestieket azzal vádolja, hogy a kis-jenői birtokból sok szántóföldet és erdőt foglaltak el s oda szőlőt ültettek. Hogy a panasz jogos volt, arról az ugyanazon évben kiadott nádori bizonyságlevél tanúskodik. Azonban nemcsak az apácák földjeit, hanem a Szent Mihály egyház (prépostság) földjei közül is többet eltulajdonítottak a pestiek, amit a nádor levele ugyancsak bizonyít.
Pest város lakossága csak terjeszkedni kívánt s ezért összeütközésbe jutott a tőle északra fekvő birtokosokkal, az apácákkal és a prépostsággal. Erre valószínűleg az indította, hogy az apácák és prépostság birtokai lassan elnéptelenedtek. Okai abban keresendők, hogy a jobbágyok a szabadköltözködés jogán - hisz a földesúr úgy sem lakott a birtokon - Pest városba mentek munkát keresni, majd pedig lakni is. De előidézhette ezt az is, hogy a cseh és lengyel kalandorok 1440-től 1470-ig sokszor veszélyeztették életüket s így kénytelenek voltak a fallal körülvett Pest város védelmét igénybe venni. Lehetséges, hogy az ezek közül később polgárjogot szerzettek ösztökélték Pest városát az apácák és prépostság birtokainak elfoglalására. Az apácák és prépostság látván a pestiek által elfoglalt birtokrészeken a termelés fokozódását, kérték annak hasznát a birtokbavevőktől. Természetesen a birtokfoglalók ennek elleneszegültek, hivatkozva polgárvoltukra. Az ellentétekből igazságtalanságok és perek támadtak.
a rendek Albert fiát, az ötéves Lászlót királlyá. Az 1446-i rákosi gyűlésen viszont a rendek Hunyadi Jánost az ország kormányzójává választották.
1458-ban, V. László halála után, mintegy 40.000 ember Rákosmezőn (Campi Rákos) gyűlt össze, tehát Angyalföldön, hogy királyt válasszon. A főnemesek Budán tanácskoztak. A szigorú télben a rákosi mezőn a köznemesség csakhamar zúgolódni kezdett, majd január 24-én, a Duna jegére tódulva, tudtára adták a még mindig tanácskozó főuraknak, hogy ők Hunyadi János fiát, Mátyást, kívánják királyuknak. Így lett Mátyás Angyalföldön királlyá.
A pestieken kívül a budaiak is igyekeztek Angyalföld területéből hasznot húzni. Így 1462-ben az apácák tiltakoznak az ellen, hogy a budai polgárok a Dunát a Felhév-vizek és az apácák birtoka, Jenő közt elfoglalták és a révet és vámot lerontották. Ugyanebben az évben Pest városa ellen is panaszt emeltek az apácák, hogy halastavukat, mely a mai Vizafogónak nevezett városrészben feküdt, használják. A tavat Agarastónak nevezték („Agártó piseina Sanctimaniolium de Insula Leporum, intra metas Jenew habito“ „... Agarastó piseina in possessione Jenew“ „... Agarastó sine Agartho“)*31 A tó onnan nyerhette nevét, mert közelében volt Mátyás király agarászata.
Mátyás király is megúnta a folytonos panaszokat és 1465-ben határjárást rendelt el, Jenő és Pest között. A határjárásnak kevés eredménye lehetett, mert 1467-ben Pest és Pilis megye tavaszi ülésén, melyen maga Mátyás király elnökölt, Pest városa ellen az apácák több panaszt emelnek. Panaszolják, hogy a pesti polgárok Új-Bécset elfoglalták, sőt az ott lakó Katona Balázs, Jenő határában is foglalt el földeket. Felpanaszolják azt is, hogy mikor jobbágyaik a jenei határban levő Agarastóban halásztak, azokat a pestiek fegyverrel támadták meg, a jobbágyaik közül kettőt kegyetlenül megvertek és a tavat elfoglalták. A pestiek Budai Deák György nevű képviselője az A garas-tavat Pest város tulajdonának mondja, melyről kiváltság-levele is van. Mátyás király a kiváltság igazolására határnapot tűzött ki. Mivel Pest városa 1467 június 13-ig nem tudta igazolni kiváltságát, így a király elmarasztalta. Az elmarasztalásnek sem lett foganatja. A király megbízása alapján az óbudai káptalan idézi meg a pesti bírót és esküdteket, akik ez alkalommal csakugyan felmutathattak valamelyes kisebb-nagyobb okleveleket. Ezek alapján azonban nem volt eldönthető a birtokjog, mert a pestiek még 1474-ben is „intra domínium alpereskednek. A pereskedés nem akadályozta Pest városát újabb foglalásokban, mert az apácák ugyanebben az évben Fodor Mihály útján tiltakoznak a Váci Káptalan előtt, hogy jenői birtokuk nagyobb részét a pestiek elfoglalták és Pesthez csatolták.
Pest városa az erősebb jogán terjeszkedett észak felé s lassan Angyalföld területét birtokába veszi. A foglalásoknak az is kedvez, hogy az országot ennél nagyobb gondok foglalkoztatják. Éppen ezért a Rákosmezején több országgyűlést is tartanak. Így 1471-ben Kázmér lengyel király hívja össze az országgyűlést, mert Vitéz Miklós a Mátyás király ellen összeesküvő főurakkal, akik a háborúkkal járó adóterhek miatt lázadoztak, felkérték a trón elfoglalására. 1490 május 17-én a köznemesség a rákosi síkon Mátyás halálával megüresedett trónra János Albertet kiáltotta ki magyar királlyá. 1491-ben, november 11-én tartott országgyűlésen a köznemesség pogány módra, fába szúrt véres pallos előtt fogadta esküvel, hogy fejét veszti mindaz, ki egyenetlenséget támaszt közöttük, 1500-ban, 1504-ben, 1505-be, 1507-ben és 1511-ben lezajlott országgyűlések nem sokkal vitték előbbre az ország sorsát.
1514-en Dózsa György pórhadai gyülekeztek össze Rákoson, hogy a keresztesháborúban részt vegyenek. Bakócz Tamás esztergomi prímás április 24-én, a megjelenteket, mellükre varrt vörös kereszt jegyében „vöröskeresztes vitézzé avatta. A sereg küldetése megvolt, de az elhúzódó táborozás nyomán megjelent az éhség. Az otthonról érkező hírek, hogy a táborba szállottak családjait a földesúri önkény fenyegeti, a tábor népét forradalmi lázba hozta. A rendek szabadulni igyekeztek a forrongó hadaktól. Dózsa, a május közepén megjelent rendeletekre, seregét több irányban elindította. A had egy része visszamaradt és a gubacsi határban ütött tábort, melyet Bornemissza és Tomori a nemesi lovassággal szétvert. Az elfogottak egy részét Rákos mezején kivégezték, más részét megcsonkították és új gyászmagyarokként kergették vissza falvaikba. Dózsa legyőzetése és ismert kivégzése után az 1514-i októberi rákosi országgyűlés a jobbágyságot valóságos rabszolgasorba döntötte.
Az 1516 április 25-re egybehívott rákosi országgyűlésen a kiskorú II. Lajos mellé, hosszú vita után királyi tanácsot választottak.
Az 1518-ban összehívott rákosi gyűlésen a rendek protestáltak a jobbágytelkek után kivetett egy forint rendkívüli adó ellen.
1519-ben a köznemesek a nádorválasztó rákosi országgyűlésen fegyverrel jelentek meg. Közülük mintegy háromezren Budára vonultak fel és a várost ostromolni kezdték. Az ostromlókat Tomori Pál várnagy kergette szét.
Az 1524-i rákosi országgyűlésen a köznemesek azzal vádolták a főnemeseket, hogy a közterhek alól kivonják magukat és a törvények végrehajtását megakadályozzák. A tárgyalások alatt érkezett az a hír, hogy a török Orsovát elfoglalta és a Szörényi őrség megadta magát. Erre a köznemesség a király elé vonult, követelte, hogy erős kézzel ragadja meg a kormányt. A király kitérő válaszára zajongva és elégedetlenül szétoszlottak.
Az 1525 május 7-re összehívott rákosi országgyűlésen a köznemesség azt követelte a királytól, hogy az ország vagyonát hűtlenül kezelő főurakat büntesse meg: Szerencsés Imre kincstárnokot ítélje máglyahalálra és a királyi tanácsban köznemesek is foglaljanak helyet.
1526 április 24-én volt az utolsó rákosi országgyűlés, amelyet a török veszedelem hírére hívott egybe a király. Ezen az országgyűlésen bélyegezték a köznemesek Werbőczyt hazaárulónak, akit még nem is oly rég, mint hazafit bálványoztak. Angyalföld az ország pusztulása előtt szemtanúja volt a fő- és köznemesség harcának és az utolsó országgyűlésnek.
Ezek után feltehetjük a kérdést, hogy a tatárjárástól a mohácsi vészig volt-e olyan föld, amely annyi meddő harcot látott, mint Angyalföld. Reméljük, hogy a jövőben nem lesz meddő harcoknak és küzdelmeknek tanúja és borozója mert folytonos harcokban edződött.